Új városban
SOPHIE
Közel 3 órás repülőút után végre landoltunk a San Francisco-i reptéren. Miután ismét magunkhoz vettük csomagjaink elindultunk a már rokonok által részünkre kivett házhoz.
- Nagyon nagy a város remélem hamar megszokjuk. nézelődött hugi a taxiból.
- Az biztos de jó lesz. feleltem.
Nagyon szép épületek és házak mellett haladtunk el mire egy külvárosi részhez értünk.
- Itt is vagyunk Cathand Street 12. mondta a taxis.
- Köszönjük a fuvart. feleltem.
- Gyönyörű ház és környék. nézett szét Alline.
- Az biztos. Margaret néniéknek ezt csak megköszönni tudjuk. mondtam.
A ház és a leendő otthonunk valóban gyönyörű volt, nagy kerttel sok szép fával volt körbe véve egy szolid és fiatalos ház, terasszal.
- Csodaszép! feleltem és már én sem tudtam titkolni az örömet amit éreztem.
. Gyere menjünk és nézzünk szét!
A nappali szép világos és tágas volt egy nagy tv is helyet kapott benne. A konyha boltívvel volt elválasztva a nappali résztől. Kis előszobai részből vezetett fel a lépcső a hálószobákhoz.
- Gyere Sophie nézzünk szét fent is! szólt a lépcsőről Alline.
- Megyek már! kiáltottam.
Első szoba ahová benéztünk nekem nem nagyon tetszett. Kék színű volt és egy nagy akvárium is helyet kapott benne. Olyan érzésem volt mintha tenger alatt lettem volna.
- Tényleg jól néz ki de nem az én stílusom. Nyugodtan legyen a tied. feleltem. Remélem a másik szoba is jó lesz.
- Köszi, már be is költözök! örült hugi.
- Megnézem a másik szobát! mondtam.
Mikor beléptem a másik szoba ajtaján egyből éreztem, hogy megtaláltam a stílusomnak megfelelőt. Nagy és tágas tér, fekete és piros berendezések. - Ez való nekem! gondoltam és én is elkezdtem a pakolást.
- Az biztos. mosolyodtam el.
Mivel már későre járt, megettük a maradék szendvicseinket és lefeküdtünk aludni.
Másnap reggel korán fent voltam és még mindig nem akartam elhinni, hogy itt vagyunk San Francisco-ban ketten a tesómmal. Miután felkeltem és lementem a konyhába készíteni valami reggelit rájöttem, hogy Margaret néniék tényleg mindenről gondoskodtak nekünk. A hűtőnk tele volt mindenféle étellel és itallal.
- Jó reggelt! Ez igen! szólalt meg Alline a hátam mögül.
- Neked is! Igen az biztos, hogy nem semmi majd ezt is köszönjük meg Margaretéknek mondtam. Tojás rántotta jó lesz reggelire? kérdeztem.
- Persze. Hogy aludtál az első éjszaka? kérdezte Alline miután leült az asztalhoz.
- Jól. Te ? kérdeztem.
- Nagyon fáradt voltam így hamar elaludtam és jól. felelte. Mit csinálunk ma?
- Mi lenne ha szétnéznénk a városba? Tegnap este beszéltem az itteni barátnőmmel Amberrel telefonon és azt mondta, hogy szívesen megmutatja nekünk a várost. javasoltam.
- Benne vagyok, kezdek is készülődni.
- Én pedig felhívom Ambert és megbeszélem vele a részleteket.
10 perc alatt már indulásra készen voltunk és a Golden Gate Park felé vezetett az utunk. Ritkán jártunk kicsiként San Francisco-ban de ezt a parkot mindig nagyon szerettük Alline-el. Tavasszal és nyáron különösen szép volt a sok zöld fával és a színesebbnél színesebb virágokkal.
- Szia Amber! Téged is jó látni! mondtam.
- Szia! felelte Alline is.
- Mit szeretnétek látni először? kérdezte. Gondolom a Golden Gate hidat már sokszor láttátok és fogjátok is ha sokáig itt maradtok. mondta. Mit szólnátok múzeumhoz? kérdezte.
- Mehetünk, örült meg Alline, mivel ő nagyon szeret múzeumba járni.
- Elviszlek titeket az egyik legrégebbi múzeumba ami remélem érdekelni is fog titeket. Utána pedig innen nem messze a parkon belül van egy Japán Tea Kert, nagyon szép. Sajna csak ennyi fog a mai napba beleférni. mondta Amber. De még szervezhetünk ilyen programokat máskor is.
- Jó lenne. mondtam.
- Jövő héten kezdek a munkahelyen amit szereztél nekem Amber. szólt Alline miután már visszafelé sétáltunk a parkhoz. Személyesen is köszönöm, hogy találtál munkát nekem.
- Gratulálok és szívesen. mondta. Remélem tetszett a múzeum is.
- Érdekes volt, köszi, hogy elvittél minket. mondtam.
- Szívesen! Itt is vagyunk a Tea Kertben, gyertek menjünk be!
Miután a teánkat megittuk és jól kibeszélgettük még magunkat hazafelé indultunk mert ismét ránk esteledett és anyával is beszélnünk kell. Az utca elején elköszöntünk Ambertől és ketten folytattuk utunkat.
- Jajj de jó újra itthon! mondtam miután beléptünk az ajtón.
- Igen, de még furcsa otthonnak neveznem ezt a házat. mondta Alline. Telefonálok anyának, hogy minden ok velünk.
- Rendben én pedig addig lezuhanyzok.
A telefon beszélgetés után még néztük egy kicsit a tv-t Alline-el majd mentünk aludni mert ismét tartalmas napot tudhattunk magunk mögött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése