Csajos nap
SOPHIE
Szokatlan csendre ébredtem reggel. - Megnézem, hogy hugi elment-e már dolgozni. gondoltam majd átmentem a szobájába.
- Alline, fent vagy? El ne késs a mai nap is! figyelmeztettem és költöttem hugit.
- Jujj tényleg! Köszi, hogy költöttél! kelt ki Alline az ágyból.
- Szívesen. 30 perced még van, hogy elkészülj. Addig csomagolok neked szendvicset. mondtam majd elindultam a konyhába.
- Köszi a gyors reggelit és a szendvicseket. Már mentem is majd jövök! Szia! köszönt el Alline.
Ideje lenne nekem is munkát keresni mégse várhatom el, hogy a hugom és nagynénémék tartsanak el 26 évesen. Fel is hívom mindjárt Ambert, ha ráér nézzünk szét a városba munka lehetőségek után.
- Szia Amber! szóltam a telefonba.
- Szia Sophie! Mondd! köszönt barátnőm.
- Ráérsz ma? kb. 3 óraig, tarthatnánk egy csajos napot. Valamint nekem is kereshetnénk munkát.
- Szerencséd, hogy ma szabadnapos vagyok. Ráérek persze. A parkba 15 perc múlva? kérdezte.
- Oké. Ott leszek. Szia! köszöntem el tőle.
- Szia! hamarosan találkozunk. búcsúzott Amber is.
Miután letettem a telefont kicsit összeszedtem magam és elindultam a parkba. Útközben azon gondolkoztam, hogy pszihológus diplomával hol tudnék elhelyezkedni, de persze San Francisco nagy város és biztos keresnek valahol. Ha pedig nem akkor egyenlőre ideiglenes munka is megteszi. Mire odaértem barátnőm már várt a szokásos helyen.
- Szia újra! Merre kezdjük? kérdezte.
- Szia! Először a szakmámba vagyis pszihológus próbálkoznék meg ha az nem megy akkor ideiglenes munkát is vállalok.
-Gyere tudok pár helyet ahol ahol hátha kell. Gyerekekkel is szívesen foglalkozol? kérdezte Amber már útközben.
- Persze. Tanultam egy kevés pedagógiát is.
Egy gyermek otthon, három általános iskola és számtalan kórház sikertelen körbejárása után kezdtem már feladni a dolgot.
- Hagyjuk, neten majd szétnézek. Keressünk inkább ideiglenes munkát. javasoltam.
- Nem adhatod fel ilyen könnyen. Nem ilyen az én Sophie barátnőm! Van még egy ötletem gyere! próbált lelkesedést adni nekem Amber.
Kicsit távolabb a belvárostól egy szép parkkal körbevett nagy házhoz vezetett a következő utunk. - Nagyon szép, de messzi van hozzánk tömegközlekedéssel nem tudom, hogy oldanám meg. Kellene vennünk egy autót! gondolkoztam.
- Hogy tetszik? Bentlakásos óvoda, iskola és diákotthon. Anya itt dolgozik nevelőként. A Johns Hopkins Kórház működteti. mesélt róla lelkesen barátnőm.
- Nagyon szép. De hozzánk messzi van és autót egyenlőre nem tudunk még venni. Tömeg közlekedéssel pedig nehéz lenne idejutni. válaszoltam őszintén.
- Hát, lehet igazad van. De ha tetszik gyere nézzünk be! Anya ma dolgozik így mindent megnézhetünk ami érdekel. javasolta.
Bent ismét minden nagyon szép volt nem hasonlított diák- és gyermekotthonra sokkal inkább egy nagy családi házra sok helyiséggel és szép udvarral.
- Anya az első emeleten van a nevelőnői irodában. Menjünk oda és a többi dologba majd segít! mondta.
- Rerndben, egy próbát megér. hagytam magam meggyőzni.
- Akkor indulás! indult Amber a lépcső felé.
Az első emelet sem sokban különbözött a halltól ahonnan eljöttünk. Talán csak annyiban, hogy a falra kedves állat és mese figurák voltak festve.
- Ez az ovis rész is. ismertette az emeletet barátnőm. A második és harmadik emeleten az iskolások vannak, negyedik és ötödik emeleten pedig már háló részlegek.
- Jól ismered már az épületet. mondtam.
- Sajnos igen, pár évig laktam én is itt anyával mikor kicsi voltam de ezt már meséltem is neked.
- Igen, tudom. szomorodtam el.
- Meg is érkeztünk. Gyere!
Amber anyukája nagyon csinos hölgy volt mindig és még most is az. Kedves üdvözlés és rövid beszélgetés után elmondtam, hogy miért vagyok itt és mit szeretnék. Rosemary nagyon megértő volt és segítőkész, a főnöke nem volt bent de azt mondta, hogy hagyjak ott egy önéletrajzot és majd értesítenek.
- Köszi neked is a segítséget! Nagyon kedvesek vagytok. mondtam barátnőmnek már hazafelé tartva.
- Szívesen. Nem iszunk meg egy kávét? Tudok jó kávézókat. kérdezte Amber.
- Oké. Még van időm, amég hugi hazaér. egyeztem bele.
Az ősz közepe felé már kezdett hűvösebbre fordulni az idő. Szerencsére nem volt messze a kávézó ahova barátnőm hívott. Barátságos hely volt, kedves személyzettel.
- Hogy tetszik? kérdezte még a kávénkra vártunk.
- Barátságos hely, nem is drága. Majd Alline-t is elhozom ide. mondtam. Már csak egy pasit kéne találnom, a munka mellé.
- Nyugi majd akkor jön az igazi ha nem is számítasz rá. vigasztalt Amber.
A baráti kávézás és beszélgetés után hazafele indultunk mert ismét remek és tartalmas napot zártunk a barátnőmmel.
