2015. május 12., kedd

3. fejezet

Csajos nap

SOPHIE

Szokatlan csendre ébredtem reggel. - Megnézem, hogy hugi elment-e már dolgozni. gondoltam majd átmentem a szobájába.
- Alline, fent vagy? El ne késs a mai nap is! figyelmeztettem és költöttem hugit.
- Jujj tényleg! Köszi, hogy költöttél! kelt ki Alline az ágyból.
- Szívesen.  30 perced még van, hogy elkészülj. Addig csomagolok neked szendvicset. mondtam majd elindultam a konyhába. 
- Köszi a gyors reggelit és a szendvicseket. Már mentem is majd jövök! Szia! köszönt el Alline.
Ideje lenne nekem is munkát keresni mégse várhatom el, hogy a hugom és nagynénémék tartsanak el 26 évesen. Fel is hívom mindjárt Ambert, ha ráér nézzünk szét a városba munka lehetőségek után.
- Szia Amber! szóltam a telefonba.
- Szia Sophie! Mondd! köszönt barátnőm.
- Ráérsz ma? kb. 3 óraig, tarthatnánk egy csajos napot. Valamint nekem is kereshetnénk munkát.
- Szerencséd, hogy ma szabadnapos vagyok. Ráérek persze. A parkba 15 perc múlva? kérdezte.
- Oké. Ott leszek. Szia! köszöntem el tőle.
- Szia! hamarosan találkozunk. búcsúzott Amber is.
Miután letettem a telefont kicsit összeszedtem magam és elindultam a parkba. Útközben azon gondolkoztam, hogy pszihológus diplomával hol tudnék elhelyezkedni, de persze San Francisco nagy város és biztos keresnek valahol. Ha pedig nem akkor egyenlőre ideiglenes munka is megteszi. Mire odaértem barátnőm már várt a szokásos helyen.
- Szia újra! Merre kezdjük? kérdezte.
- Szia! Először a szakmámba vagyis pszihológus próbálkoznék meg ha az nem megy akkor ideiglenes munkát is vállalok.
-Gyere tudok pár helyet ahol ahol hátha kell. Gyerekekkel is szívesen foglalkozol?  kérdezte Amber már útközben.
- Persze. Tanultam egy kevés pedagógiát is.
Egy gyermek otthon, három általános iskola és számtalan kórház sikertelen körbejárása után kezdtem már feladni a dolgot.
- Hagyjuk, neten majd szétnézek. Keressünk inkább ideiglenes munkát. javasoltam.
- Nem adhatod fel ilyen könnyen. Nem ilyen az én Sophie barátnőm! Van még egy ötletem gyere! próbált lelkesedést adni nekem Amber.
Kicsit távolabb a belvárostól egy szép parkkal körbevett nagy házhoz vezetett a következő utunk. - Nagyon szép, de messzi van hozzánk tömegközlekedéssel nem tudom, hogy oldanám meg. Kellene vennünk egy autót! gondolkoztam.
- Hogy tetszik? Bentlakásos óvoda, iskola és diákotthon. Anya itt dolgozik nevelőként. A Johns Hopkins Kórház működteti. mesélt róla lelkesen barátnőm.
- Nagyon szép. De hozzánk messzi van és autót egyenlőre nem tudunk még venni. Tömeg közlekedéssel pedig nehéz lenne idejutni. válaszoltam őszintén.
- Hát, lehet igazad van. De ha tetszik gyere nézzünk be! Anya ma dolgozik így mindent megnézhetünk ami érdekel. javasolta.
Bent ismét minden nagyon szép volt nem hasonlított diák- és gyermekotthonra sokkal inkább egy nagy családi házra sok helyiséggel és szép udvarral.
- Anya az első emeleten van a nevelőnői irodában. Menjünk oda és a többi dologba majd segít! mondta.
- Rerndben, egy próbát megér. hagytam magam meggyőzni.
- Akkor indulás! indult Amber a lépcső felé.
Az első emelet sem sokban különbözött a halltól ahonnan eljöttünk. Talán csak annyiban, hogy a falra kedves állat és mese figurák voltak festve.
- Ez az ovis rész is. ismertette az emeletet barátnőm. A második és harmadik emeleten az iskolások vannak, negyedik és ötödik emeleten pedig már háló részlegek.
- Jól ismered már az épületet. mondtam.
- Sajnos igen, pár évig laktam én is itt anyával mikor kicsi voltam de ezt már meséltem is neked.
- Igen, tudom. szomorodtam el.
- Meg is érkeztünk. Gyere! 
Amber anyukája nagyon csinos hölgy volt mindig és még most is az. Kedves üdvözlés és rövid beszélgetés után elmondtam, hogy miért vagyok itt és mit szeretnék. Rosemary nagyon megértő volt és segítőkész, a főnöke nem volt bent de azt mondta, hogy hagyjak ott egy önéletrajzot és majd értesítenek.
- Köszi neked is a segítséget! Nagyon kedvesek vagytok. mondtam barátnőmnek már hazafelé tartva.
- Szívesen. Nem iszunk meg egy kávét? Tudok jó kávézókat. kérdezte Amber.
- Oké. Még van időm, amég hugi hazaér. egyeztem bele.
Az ősz közepe felé már kezdett hűvösebbre fordulni az idő. Szerencsére nem volt messze a kávézó ahova barátnőm hívott. Barátságos hely volt, kedves személyzettel.
- Hogy tetszik? kérdezte még a kávénkra vártunk.
- Barátságos hely, nem is drága. Majd Alline-t is elhozom ide. mondtam. Már csak egy pasit kéne találnom, a munka mellé.
- Nyugi majd akkor jön az igazi ha nem is számítasz rá. vigasztalt Amber.
A baráti kávézás és beszélgetés után hazafele indultunk mert ismét remek és tartalmas napot zártunk a barátnőmmel.
 

2015. január 13., kedd

2. fejezet

Újra a munkában

ALLINE

EGY HÉTTEL KÉSŐBB...

 - Jajj sietnem kell Sophie hol van a táskám? nem szeretnék elkésni már a legelső munkanapomon.

- Előszobában a polcon! kiabálta nővérem a fürdőből.

- Köszi, már mentem is! Délután jövök! Szia!

- Rendben, sok sikert! Szia! kiabált utánam.

Szerencsére 5 perc alatt kiértem a villamos megállóba még jó, hogy Amber mutatott a múlt héten egy rövidebb utat. Alig telt el pár perc és jött is a villamos. Legalább a tömegközlekedés jó ha sokat kell utaznom. Még szerencse, hogy tettem be könyvet olvasni.

- Johns Hopkins Kórház következik! mondta be a hangos beszélő a villamosaon. Megjöttem, első munkanapra fel! gondoltam majd leszálláshoz készülődtem.

Hamar megtaláltam mert nem volt messze a megállótól és nagy is volt ez az épület. Sok ablak és egy üveg átjáró összekötő híd amire nagy betűkkel volt írva, hogy: THE JOHNS HOPKINS HOSPITAL. - Megérkeztem akkor ideje megtalálni a munkahelyem!

 - Jó reggelt! Alline Elenaor vagyok! Ma kezdek itt dolgozni a pathológiai osztályon mint kezdő orvos. Mentem oda a recepcióhoz.

- Jó reggelt! "B" épület földszint. mondta a recepciós hölgy.

- Köszönöm! mondtam majd elindultam megkeresni az említett épületet.

Az udvarra nagy nehezen kitaláltam de utána nem tudtam, hogy merre menjek. - Még 10 percem van munka kezdésig és át is kell öltöznöm! Hol lehet a "B" épület? kezdtem aggódni.

- Szia idegen! hallottam egy hangot a hátam mögött. A hangra gyorsan megfordultam.

- Szia! üdvözöltem én is. Alline Elenaornak hívnak és ma kezdek itt dolgozni ha megtalálom a "B" épületet.

-Barney Brucenak hívnak! Itt dolgozom a központi műtőbe és a laborba. Ha szeretnéd szívesen megmutatom, hol van a "B" épület.

- Köszi az jó lenne. feleltem.

Először a "D" és a "C" épület között mentünk át utána jobbra majd balra mentünk.

- Itt is vagyunk! mutatott az épületre Barney.

- Ismét köszi a segítséget de már rohanok mert tényleg el fogok késni! mondtam.

- Oké, szia. Az "A" épületben ami arra van mutatott balra Barney, ha szeretnél megtalálsz a 2. vagy 7. emeleten vagy ha segítség kell.

- Rendben. Szia! köszöntem el tőle és már mentem is dolgozni.

Nagyon aranyos és kedves srác. Barna haja és zöld szeme különösen vonzó, számomra van benne valami titokzatosság. Érzem és tudom, hogy jobban meg kell őt ismernem. elmélkedtem az öltözőmben.

- Szia, Alline Elenaor kezdő orvost keresem! jött be egy kedvesenek tűnő lány az ajtón.

- Szia, megtaláltad. Én vagyok Alline. feleltem.

- Bocsi, engem Dorothynak hívnak és a főnök küldött, hogy gyere velem hozzá!

- Semmi gond. Már mehetünk is! csuktam be a szekrényem ajtaját.

Az irodák a harmadik emeleten voltak. Semmiben sem különböztek a kórház többi részétől legalábbis amit eddig láttam belőle. Miután a főnököm megismert el is kezdhettem "tanulni" a munka apróbb részleteit. Egy idősebb doktornő merllé voltam beosztva még önállóan nem dolgozhatok. Szerencsére délelőtt nem sok munkánk volt így a csapat többi tagját is megismerhettem. Dél körül elmentem a büfébe.

- Szia Alline! köszönt egy ismerős hang. 

- Szia Barney! fordultam meg.

- Hogy telik az első napod? érdeklődött.

- Jól, szerintem semmi gond nem lesz. Nagyon aranyos mindenki a csapatban. Eddig munka se sok volt szerencsére, így le tudtam jönni ebédért. válaszoltam röviden neki.

- Meddig dolgozol ma?

- 2-ig. De holnaptól már 4-ig leszek. Miért? lepődtem meg a kérdésén.

- Hát...mert  ha szeretnéd megmutatom az egész kórházat. Ismerd meg valamennyire. Persze tényleg csak akkor ha szeretnéd. mondta.

- Köszi, még gondolkozok és szólok. Viszont mennem kell! Szia! Biztos összefutunk még.

- Rendben! Biztosan. Szia! 

A délután is nyugodtabban telt. Remélem azért mozgalmas napok is lesznek.  Miután elköszöntem a többiektől hazafelé indultam.- Elmesélem Sophienak a mai napom. Érdekel a véleménye Barneyról. Nem tudom, hogy meg akar ismerni vagy csak jó fej volt velem a mai nap. Majd meglátjuk, mindenesetre én óvatosabb leszek!

- Szia Sophie! Megjöttem! szóltam tesómnak miután hazaértem.

- Szia! Hogy telt a mai első munkanapod? Mesélj!

- Jó volt nagyon.Igaz alig találtam meg az épületet, de megismerkedtem egy Barney nevű sráccal és segített odatalálnom. kezdtem el mesélni a mai napot.

- Ez hosszú lesz. Készítek teát és úgy mesélj el mindent részletesen.

- Jó ötlet. mosolyogtam majd beültem a nappaliba.

Mindent elmondtam nővéremnek, még a kétségeim is. A beszélgetésünket csak anya telefonja szakította meg. Miután anyát megnyugtattuk, hogy minden oké velünk még beszélgettünk majd elmentünk aludni. Sokáig nem tudtam még elaludni a mai napon és persze Barneyn gondolkoztam. Végül hajnal felé sikerült egy keveset aludnom.

 



2014. december 7., vasárnap

1. fejezet

Új városban

SOPHIE
Közel 3 órás repülőút után végre landoltunk a San Francisco-i reptéren. Miután ismét magunkhoz vettük csomagjaink elindultunk a már rokonok által részünkre kivett házhoz.
- Nagyon nagy a város remélem hamar megszokjuk. nézelődött hugi a taxiból.
- Az biztos de jó lesz. feleltem.
Nagyon szép épületek és házak mellett haladtunk el mire egy külvárosi részhez értünk.
- Itt is vagyunk Cathand Street 12. mondta a taxis.
- Köszönjük a fuvart. feleltem.
- Gyönyörű ház és környék. nézett szét Alline.
- Az biztos. Margaret néniéknek ezt csak megköszönni tudjuk. mondtam.
A ház és a leendő otthonunk valóban gyönyörű volt, nagy kerttel sok szép fával volt körbe véve egy szolid és fiatalos ház, terasszal.
- Pont ilyenről álmodtam! mondta még mindig csodálkozva testvérem.
- Csodaszép! feleltem és már én sem tudtam titkolni az örömet amit éreztem.
. Gyere menjünk és nézzünk szét!
A nappali szép világos és tágas volt egy nagy tv is helyet kapott benne. A konyha boltívvel volt elválasztva a nappali résztől. Kis előszobai részből vezetett fel a lépcső a hálószobákhoz.
- Gyere Sophie nézzünk szét fent is! szólt a lépcsőről Alline.
- Megyek már! kiáltottam.
Első szoba ahová benéztünk nekem nem nagyon tetszett. Kék színű volt és egy nagy akvárium is helyet kapott benne. Olyan érzésem volt mintha tenger alatt lettem volna.
- Aztaaa...ez...nagyooonnn szééépp!! mondta Alline. Lehet ez az én szobám?
- Tényleg jól néz ki de nem az én stílusom. Nyugodtan legyen a tied. feleltem. Remélem a másik szoba is jó lesz.
- Köszi, már be is költözök! örült hugi.
- Megnézem a másik szobát! mondtam.
Mikor beléptem a másik szoba ajtaján egyből éreztem, hogy megtaláltam a stílusomnak megfelelőt. Nagy és tágas tér, fekete és piros berendezések. - Ez való nekem! gondoltam és én is elkezdtem a pakolást.
- Ez se semmi! jelent meg Alline az ajtóban.
- Az biztos. mosolyodtam el.
Mivel már későre járt, megettük a maradék szendvicseinket és lefeküdtünk aludni.

Másnap reggel korán fent voltam és még mindig nem akartam elhinni, hogy itt vagyunk San Francisco-ban ketten a tesómmal. Miután felkeltem és lementem a konyhába készíteni valami reggelit rájöttem, hogy Margaret néniék tényleg mindenről gondoskodtak nekünk. A hűtőnk tele volt mindenféle étellel és itallal.
- Jó reggelt! Ez igen! szólalt meg Alline a hátam mögül.
- Neked is! Igen az biztos, hogy nem semmi majd ezt is köszönjük meg Margaretéknek mondtam. Tojás rántotta jó lesz reggelire? kérdeztem.
- Persze. Hogy aludtál az első éjszaka? kérdezte Alline miután leült az asztalhoz.
- Jól. Te ? kérdeztem.
- Nagyon fáradt voltam így hamar elaludtam és jól. felelte. Mit csinálunk ma?
- Mi lenne ha szétnéznénk a városba? Tegnap este beszéltem az itteni barátnőmmel Amberrel telefonon és azt mondta, hogy szívesen megmutatja nekünk a várost. javasoltam.
- Benne vagyok, kezdek is készülődni.
- Én pedig felhívom Ambert és megbeszélem vele a részleteket.
10 perc alatt már indulásra készen voltunk és a Golden Gate Park felé vezetett az utunk. Ritkán jártunk kicsiként San Francisco-ban de ezt a parkot mindig nagyon szerettük Alline-el. Tavasszal és nyáron különösen szép volt a sok zöld fával és a színesebbnél színesebb virágokkal.
- Sziasztok! Jó látni titeket. üdvözölt Amber minket miután a megbeszélt helyen találkoztunk.
- Szia Amber! Téged is jó látni! mondtam.
- Szia! felelte Alline is.
- Mit szeretnétek látni először? kérdezte. Gondolom a Golden Gate hidat már sokszor láttátok és fogjátok is ha sokáig itt maradtok. mondta. Mit szólnátok múzeumhoz? kérdezte.
- Mehetünk, örült meg Alline, mivel ő nagyon szeret múzeumba járni.
- Elviszlek titeket az egyik legrégebbi múzeumba ami remélem érdekelni is fog titeket. Utána pedig innen nem messze a parkon belül van egy Japán Tea Kert, nagyon szép. Sajna csak ennyi fog a mai napba beleférni. mondta Amber. De még szervezhetünk ilyen programokat máskor is.
- Jó lenne. mondtam.
 - Jövő héten kezdek a munkahelyen amit szereztél nekem Amber. szólt Alline miután már visszafelé sétáltunk a parkhoz. Személyesen is köszönöm, hogy találtál munkát nekem.
- Gratulálok és szívesen. mondta. Remélem tetszett a múzeum is.
- Érdekes volt, köszi, hogy elvittél minket. mondtam.
- Szívesen! Itt is vagyunk a Tea Kertben, gyertek menjünk be!
Miután a teánkat megittuk és jól kibeszélgettük még magunkat hazafelé indultunk mert ismét ránk esteledett és anyával is beszélnünk kell. Az utca elején elköszöntünk Ambertől és ketten folytattuk utunkat.
- Jajj de jó újra itthon! mondtam miután beléptünk az ajtón.
- Igen, de még furcsa otthonnak neveznem ezt a házat.  mondta Alline. Telefonálok anyának, hogy minden ok velünk.
- Rendben én pedig addig lezuhanyzok.
A telefon beszélgetés után még néztük egy kicsit a tv-t Alline-el majd mentünk aludni mert ismét tartalmas napot tudhattunk magunk mögött.






2014. november 28., péntek

Prológus

Az új élet kezdete
ALLINE
Nem rég fejezetem be a főiskolai tanulmányaimat a Yale egyetemen orvostudományi karon. Mivel nem nagyon tudtunk boldogulni New Haven városában ezért úgy döntöttünk a nővéremmel Sophieval, hogy szerencsét próbálunk San Franciscoban .  Anyu az elején nem lelkesedett az ötletünkért de végül sikerült őt meggyőznünk. Különösen örült annak, hogy nem egyedül vágok neki az új életnek hanem a tőlem csak 2 évvel idősebb mégis sokszor sokkal bölcsebben gondolkozó nővéremmel. Mint minden testvér mi is sokat tudunk illetve tudtunk veszekedni kicsiként. Most azonban egy nagyvárosban csak egymásra számíthatunk.
-         Lányok siessetek nemsokára indul a gépetek és még ki is kell érnünk a reptérre! kiabált anya a lépcsőről.
-          Mindjárt megvagyunk! kiabáltuk vissza Sophieval.
-          Itt is vagyunk! siettünk le a lécsőn. Furcsa lesz elhagyni ezt a kedves kis házat ahol 24 évig éltem, de tudom, hogy bármikor vissza  jöhetek én is és tesóm is.
-          - Alline, most már tényleg sietni kéne mert lekéssük a repülőt! kiabált Sophie már a kocsiból.
-           Megyek már, itt vagyok! pattantam be a hátsó ülésre.
-          Várjátok már a külön életet lányok? kérdezte anya már a kocsiban a reptér felé haladva.
-          Vegyes érzelmek és izgatottság van bennem! feleltem.
-          Nekem szintén hasonlók. felelte Sophie.
-          Azt tudjátok, hogy bármikor visszatérhettek ide és Margaret néniék is ott lesznek ha segítség kell valamiben. mondta anyu szomorúan.
-          Persze, ha nem válik be a nagyvárosi élet már jövünk is vissza. mondta kicsit viccesen Sophie. De tudtam, hogy komolyan gondolja.
-          Első időben biztos furcsa lesz, de ezt a kihívást vállalom. mondtam.
-         Én is és ki tudja talán a szerelem is megtalál. elmélkedett nővérem.
-         Lányok én mindkettőtökbe nagyon hiszek és bízok csak arra kérlek titeket, hogy vigyázzatok magatokra és persze egymásra. mondta anya. – Meg is érkeztünk. kanyarodott be a reptér parkolójába.
Szerencsére a gép indulásáig még volt 5 percünk így gyorsan becsekkoltunk elköszöntünk anyutól és már mentünk is az új életünk felé.
-         Furcsa lesz az idegen nagyvárosban! sóhajtott fel nővérem már a repülőn ülve.
-         Igen, biztosan de én nem féltem magunkat. biztattam.
-         Én sem. Elboldogulunk. mosolygott rám Sophie.
-         Biztosan. mosolyogtam vissza.
Hát akkor viszlát régi élet és New Haven. Vár ránk San francisco, majd a gép felszálláshoz készült

Szereplők



-  Alline Elenaor /főszereplő/
-  Barney Bruce / Alline szerelme/
-  Sophie Elenaor /Alline nővére/  
- Josephine /Alline anyukája