Az új élet kezdete
ALLINE
Nem
rég fejezetem be a főiskolai tanulmányaimat a Yale egyetemen orvostudományi
karon. Mivel nem nagyon tudtunk boldogulni New Haven városában ezért úgy
döntöttünk a nővéremmel Sophieval, hogy szerencsét próbálunk San Franciscoban . Anyu az elején nem lelkesedett az ötletünkért
de végül sikerült őt meggyőznünk. Különösen
örült annak, hogy nem egyedül vágok neki az új életnek hanem a tőlem csak 2
évvel idősebb mégis sokszor sokkal bölcsebben gondolkozó nővéremmel. Mint
minden testvér mi is sokat tudunk illetve tudtunk veszekedni kicsiként. Most
azonban egy nagyvárosban csak egymásra számíthatunk.
-
Lányok
siessetek nemsokára indul a gépetek és még ki is kell érnünk a reptérre!
kiabált anya a lépcsőről.
-
Mindjárt
megvagyunk! kiabáltuk vissza Sophieval.
-
Itt
is vagyunk! siettünk le a lécsőn. Furcsa lesz elhagyni ezt a kedves kis házat
ahol 24 évig éltem, de tudom, hogy bármikor vissza jöhetek én is és tesóm is.
-
-
Alline, most már tényleg sietni kéne mert lekéssük a repülőt! kiabált Sophie
már a kocsiból.
-
Megyek már, itt vagyok! pattantam be a hátsó
ülésre.
-
Várjátok
már a külön életet lányok? kérdezte anya már a kocsiban a reptér felé haladva.
-
Vegyes
érzelmek és izgatottság van bennem! feleltem.
-
Nekem
szintén hasonlók. felelte Sophie.
-
Azt
tudjátok, hogy bármikor visszatérhettek ide és Margaret néniék is ott lesznek
ha segítség kell valamiben. mondta anyu szomorúan.
-
Persze,
ha nem válik be a nagyvárosi élet már jövünk is vissza. mondta kicsit viccesen
Sophie. De tudtam, hogy komolyan gondolja.
-
Első
időben biztos furcsa lesz, de ezt a kihívást vállalom. mondtam.
-
Én
is és ki tudja talán a szerelem is megtalál. elmélkedett nővérem.
-
Lányok
én mindkettőtökbe nagyon hiszek és bízok csak arra kérlek titeket, hogy
vigyázzatok magatokra és persze egymásra. mondta anya. – Meg is érkeztünk.
kanyarodott be a reptér parkolójába.
Szerencsére a gép indulásáig még volt 5 percünk így
gyorsan becsekkoltunk elköszöntünk anyutól és már mentünk is az új életünk
felé.
-
Furcsa
lesz az idegen nagyvárosban! sóhajtott fel nővérem már a repülőn ülve.
-
Igen,
biztosan de én nem féltem magunkat. biztattam.
-
Én
sem. Elboldogulunk. mosolygott rám Sophie.
-
Biztosan.
mosolyogtam vissza.
Hát akkor viszlát régi élet és New Haven. Vár ránk
San francisco, majd a gép felszálláshoz készült
